Hobo Blues Band Tã¡bortã»z Mellett Lyrics

Tã¡bortã»z Mellett Lyrics

Zeneszerzõ: Póka Egon, Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf
Szövegíró:
Hobo
lesz még más is olyan mint én
engem az érdekel rád mit
hagyok
Most, hogy végre újra együtt lehetünk és szemünk örömtõl
fényes,
megvallhatom nektek mélységes szeretetemet, eltékozolt életem
ritka ajándékát.
Gyerekfejjel vak hitet akartak belém verni, ezért
megszöktem és
sokáig csak az ösztönök iránytûjére bízhattam
életem hajóját,
melynek a tagadás volt a kormányosa.
Micsoda viharok
és szélcsendek dobáltak és fojtogattak bennünket.
Vitorlánk jégtõl
virágzott, matrózaink egymásnak rontottak. Befagyott
kikötõkben
züllöttünk és a tehetetlenség pestise tizedelte
legénységünket.
Volt, hogy olajat öntöttek elõttünk a vízre és
meggyújtották, hogy
ne futhassunk ki a nyílt tengerekre.
De Te mindig a kellõ pillanatban
jelentél meg közöttünk, hogy megvigasztalj.
Az árboc körül
bújócskázó gyermekek nevetése,
Egy gyönyörû alma, amit
kabátujjunkkal fényesítettünk ki,
Szépséges éjszakák a fedélzeten,
a csillagsátor alatt,
Ezüsthalak szárnyalása a habok felett,
Aranyló
ital kristálypohárban, barátom kezében,
Megsárgult lapok metszetei egy
kapcsos könyvben,
Öreg anyókák meleg könnyei és áldása konok
fejünkön.
Végigjártuk a Bûn országait, vergõdtünk a Hiábavalóság
tengerén
és végül megtértünk a Hagyományok szigetére, hogy
megtisztuljunk.
Nagyapáink sírjai feldúlva, a herék eldobált
sörösüvegei a
templomkertben és az elmebeteg gnómok ostoba és gyilkos
szólamai
csak nehezen kopnak le a falakról. A nincstelenek kezében
könyv
és gyertya, némán állnak az úton.
De gyógyító esõ mossa
arcunkat, szellõ simogatja az ekét húzó lovacska
hátát, a kutya
vidáman hajszolja a varjakat és a fekete
madarak ijedten kárognak a
szokatlan zajban. Az öregember megtörli
homlokát, jót húz a flaskából
és elveti magját Földanyácskánk méhében.
Minden kezdõdik
elölrõl.
Itt és így tért vissza hitünk és erõnk. Tudjuk, mindennek
így
kellett lenni. Hûségünk nem volt felesleges. Asszonyaink
otthon
melegen tartották a tûzhelyeiket, szívük féltéssel és
gyengédséggel
tele, így vártak ránk. A Remények Hajója hazatért és
nem fut ki többé soha.
Tépett vitorlám bevontam,
Ülünk a tûznél,
az Idõ mosolyog,
Töltök egy pohár bort
mindenkinek,
Újjászülettünk, boldog születésnapot !